Tisztelt Olvasó, leendő vagy már gyakorlott Vállalkozó!
Ön most egy olyan cikksorozat első részét kezdte el olvasni, amelyben igyekszem rávilágítani, milyen alapos előkészítést igényel egy adott vállalkozás elindítása, annak hosszútávú fent maradása érdekében.
Mert bizony a statisztika lerántja a leplet azon téveszme előtt, mely szerint mindegy hogyan és milyen vállalkozási formában, de kezdjünk el minél előbb vállalkozni, vágjunk bele azonnal, jöjjön mihamarabb a bevétel, és menet közben, ha kell, ráérünk azon változtatni.
És akkor jöjjön a rideg valóság, számokban: A kezdő vállalkozók 90%-a 5 éven belül tönkremegy.
Az általam leírtak 30 év szakmai tapasztalatának sűrítményét tartalmazza, megtörtént példákkal fűszerezve. Mindezt meg akarom osztani Önnel, kedves Olvasó. Miért?
Ön már hallotta a kényszervállalkozó, kényszervállalkozás szavakat?
A kényszervállalkozó fogalmi meghatározásával nem találkoztam. Én ide azokat a vállalkozókat sorolom, akik bizonyos külső gazdasági kényszer hatására –csak azért, hogy munkájukat ne veszítsék el, vagy éppen munkához jussanak -alapítanak egyéni vagy társas vállalkozást, mindezt kellő gazdasági gyakorlat nélkül.
Személyes tapasztalataim szerint ma Magyarországon 600-700 ezer kényszervállalkozó lehet, a munkaképes korúak 10%-a!
Elsősorban az egyéni vállalkozók, betéti társaságok, közkereseti társaságok tagjai között kell keresni őket, és főleg az egyszerűbb jövedelem-adózási módokat választók körében fordulnak elő tömegesen, mint pl. egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho), kisvállalkozók tételes adója (kata).
A Központi Statisztikai Hivatal szerint a munkaképes korúak száma 6 millió körül mozog. A Hivatal 2019. november végi adatai szerint Magyarországon közel 1,3 millió önálló magánvállalkozó volt, amelyből 500-500 ezer főre tehető az egyéni vállalkozók, illetve a társas vállalkozások száma.
A jelenlegi törvényi szabályozási keretek között a munkát adó cégeknek sokkal egyszerűbb „számlásan foglalkoztatni” valakit, mint munkavállalóként.
A cégeknek plusz adó-, társadalombiztosítási, és egyéb fizetési kötelezettsége keletkezik, ha munkavállalót kívánnak foglalkoztatni. Íme, a felsorolás, a teljesség igénye nélkül:
- adók: szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás,
- a munkáltatónak a munkabért legkésőbb a következő hónap 10. napjáig ki kell fizetni,
- kötelező foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat (üzemorvos) díja,
- plusz (tartalék) munkaerő alkalmazása: szabadság, betegség (kisgyermeké is) miatt egy-egy adott munkára a kelleténél több munkavállalót kell felvennie,
- egyes, munkavégzéssel kapcsolatos jogszabályok által előírt, felesleges adminisztratív jellegű terhek plusz költségei.
Mennyivel egyszerűbb a munkát adó cégnek, ha kap egy számlát a munkát elvégzőtől, és nem kell tekintettel lennie a fenti előírásokra!
A munkát elvégző, „beszámlázó” magánszemélyre hárulnak át ezek a többlet kötelezettségek. Hol van ez attól, amit a cégek mondani szoktak: „Te csak elvégzed a munkádat, aláírod a mi általunk használt teljesítés igazolást, kiállítod a számládat, és kifizetjük”.
Egyik esetben a munkát végző magánszemély a munkabérét a törvényi előírások alapján legkésőbb a tárgyhónapot követő 10. napig meg kell kapnia. Ha nem, akkor a munkavállaló késedelmi kamatra is jogosult lesz.
A másik esetben a munkát elvégző „beszámlázó” nem biztos, hogy megkapja „munkadíját” a számlán feltüntetett fizetési határidőig…
Ugye nem mindegy?
Tovább fokozva a munkát vállalók kiszolgáltatottságának bemutatását vannak olyan cégek, akik úgy vesznek igénybe „beszámlázós” munkát vállalókat, hogy a számla kiállítási kötelezettséget is átvállalják. Sőt! Még saját eszközökkel sem kell rendelkezniük a munkát vállalóknak ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak a munkát adó cégek felé. Ezekről a szolgáltatásokról (pl. irodabérleti díj, laptop-, telefon használati díj, stb.) a munkát elvégzők a munkát adóktól számlát kapnak.
A kényszervállalkozó ugyan formailag vállalkozó, de továbbra is alkalmazotti státuszban (alá-fölérendeltségi viszony) marad, ezért őket nem lehet a vállalkozók közé sorolni.
Egyik ismerősöm úgy fogalmazott, hogy a kényszervállalkozás a tehetséges fiatalok pénzügyi zárkája.
Ezt a cikksorozatot annak érdekében írtam meg, hogy Ön, mint kényszervállalkozó mielőbb kiszabaduljon belőle, vagy induló vállalkozóként bele se kerüljön.
Kedves Olvasó!
A következő részekben az alábbiakról olvashat majd:
- ALKALMAZOTTI vs. VÁLLALKOZÓI SZEMLÉLET
- VÁLLALKOZÁS INDÍTÁSA ELŐTTI TEENDŐK
- VÁLLALKOZÁSI FORMÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
- EGYÉNI vs TÁRSAS VÁLLALKOZÁS
- TÁRSAS VÁLLALKOZÁS MEGALAPÍTÁSA
A cikk írójáról:
Szekeres Zsolt, regisztrált mérlegképes könyvelő, adószakértő. A vállalkozást indítók, és az ingatlanhasznosítók adótanácsadója. E témakörökben több, sikeres előadást is tartott. Kiemelt szakmai területének számít még a vállalkozások számviteli és adózási átvilágítása, valamint cégcsoportok felépítésének kialakítása.
A felmerülő kérdésekre szívesen választ adok: szekeres.zsolt.tax@gmail.com;
